Piskótatekercs, epres-mascarponés krémmel – avagy a “nincsvalami?” válasza

2021 május 16. | Szerző: Mónika Csík-Dakó

Minden vasárnap délután fél 4 fele elhangzik egy bűvös kérdés :  “nincsvalamii?”.  Ezért most is kellett valami, amit odatolhatok a kis orrok elé lazán, hogy “de, akad valami”.

Ma kripli napot éltem második napja, így vánszorogva, türelmetlenül álltam neki sütni, hogy kicsit végre kikapcsoljon valami, de éreztétek már azt, amikor minden idegesít?! Hát így sütni…ááá! De jött a felmentő sereg és segítettek, pillanatok alatt a sütőbe került a piskóta, eper lett feldarabolva, krém összerakva és már töltöttük is és voálá!!

A fehérjéket vertem először csipet sóval és 7 dkg cukorral keménnyé, félretettem egy tálba. A sárgákat csipet sóval és 5 dkg cukorral kevertem krémesre. Pár perccel később a tejet belelöttyintettem, majd beleszitáltam a sütőporos lisztet. Átforgattam újra és újra, majd a hab harmadával lazítottam intenzívebb mozdulatokkal, és a maradék habbal pedig gyengéden forgattam össze. Mehetett is a sütőpapíros nagy gáztepsibe szépen elegyengetve.

175 fokon sütöttem úgy kb.15 p alatt, de érdemes figyelni, mert kiszáradhat.

Amikor kivettem, melegen feltekertem és hagytam kicsit hűlni.

Kikevertem a krémet ( itt bármit kihagyhatsz, hozzá is tehetsz, alapelvem, kóstold, ízesítsd ízlésed, fantáziád szerint, akár reszelt csoki is mehet még bele vagy kandírozott gyümölcs, apróra vágott menta)  és a kiterített lapra kentem, feltekertem és meghintettem porcukorral.

Ugye, hogy gyors és egyszerű?

 

A piskótához szükséged lesz:

• 5 db tojás
• 12 dkg cukor (barnát használtam)
• 2 g sütőpor
• 9 dkg liszt
• 2 csipet sót
• 50 ml tej

A krém:

• 25 dkg mascarpone
• 4-5 evőkanál tejszínhab
• porcukor ízlés szerint
•  vanília ízlés szerint
• 25 dkg eper összedarabolva
• reszelt citromhéj csipetnyi
• reszelt narancshéj csipetnyi

Kókuszkocka – avagy utazás vissza, a gyermekkoromba!

2021 március 13. | Szerző: Mónika Csík-Dakó

 

Ó, a kókuszkocka! Nem, nem fogok itt verset írni, csak egyszerűen nekem ez a forma, ízvilág, a gyerekkoromra emlékeztet. De hogy ki sütötte, hol ettem, azt nem tudnám megmondani. Azt tudom, hogy számomra mindig is akkor lett volna az igazi, ha a csokoládé-piskóta arány pontosan fordítva szerepelne benne.

Már hosszú ideje vágytam az ízére, és a feszültebb napok nyomása egyszerűen odalökött a kókusz elé, tudtam, a fejemet veszi! Ebből nem egyet ettem meg, az az igazság, de erről is én tehetek, leírom lentebb, hogy miért.

Amire szükséged lesz hozzá:

• 5 tojás
• 5 ek.cukor (jó ‘krémes’ barnacukrot használtam)
• 5 púpos ek.liszt (most 2 ek.zablisztet és 3 ek.fehér tönkölyt)
• 1 sütőpor
• csipet só

A csokoládé mázhoz:

• 25 dkg cukor (barnát használtam)
• 4 ek. Holland kakaópor
• 8-10 ek.víz
• 10 dkg vaj (teavajat használtam)

 

• 20 dkg kókuszreszelék

 

Először a piskótát készítettem el, a tojásokat a cukorral és a sóval jó habosra vertem, én géppel készítettem. Később a sütőporos lisztet adtam hozzá, azt kíméletesebben, alacsonyabb fokozaton, és csak 2-3 percig kevertem.

Kivajazott-lisztezett formában is kiváló, én sütőpapíros kis zománcos kenyérsütő formába öntöttem, majd 175 fokon, 20-25 percig sütöttem. (addig míg sül, elkészülhet a csoki)

Tűpróbáztam később, meg is ijedtem, hogy túlsütöttem, de még vissza kellett tennem, mert ragadt az egyik résznél. Nna innentől kezdve lestem és percek múlva ki is vettem.

 

Amíg sült, összekevertem a csokimázhoz szükséges finomságokat, cukrot és kakaóport, majd vizet tettem egy kis márványbevonatú edénybe, és melegíteni kezdtem. Amikor elolvadt a cukor, a feldarabolt teavajat is beletettem és hagytam elolvadni – isteni illata volt -majd picire véve a lángot, hagytam pár percig gyöngyözve főni, hogy a víz elpárologhasson belőle.

 

A piskótát melegen feldaraboltam,-  és itt jön a veszélyes rész-, amit eltoltam, és így annyira meg kell enni, addig, amíg csak bírjuk pocakkal! Viszonylag kisebb, falatnyi méretű kockákra vágtam fel, és már tettem is langyosan a meleg csokiba. Na így aztán felcuppantja magába rendesen, nem sok érintetlen piskóta rész marad, de nálam ez volt a cél!

 

A kókuszreszelék pedig azért nem az a rikító fehérségű csodaság rajta, mert én száraz serpenyőben gondoltam megpirítom. Micsoda illata volt, egek! De majd érzitek, ki kell próbálnotok!

A piskótatészta darabokat értelemszerűen először csokiba kell mártani, majd a kókuszreszelékbe hempergetni. Minden kókuszos lesz és a villák is, ezt nem lehet tisztán elkészíteni, de meglátjátok, megéri!

 

 

Quiche – kissé másképp!

2021 február 17. | Szerző: Mónika Csík-Dakó

Hogyan kerül egy kontextusba a csicseriborsó és a kenyér? – avagy ha már kenyeret eszünk, egészségesebb összetevőkből is süthetjük ám!

2018 július 5. | Szerző: Mónika Csík-Dakó

 

 

 

Valljuk be, már mindenhonnan az egészséges táplálkozás folyik, a testedzés fontossága, a normál testsúly elérése a hogyanokkal és a sok folyadék, ami víz és víz és víz. Olykor citromos víz.

Sokáig csak hallgattam és na igen, halogattam. Egészségesnek mondható, amiket megeszünk itthon, zöldségek és gyümölcsök, ritkán péksütemények, húsok és finomságok. Mert mi az egészséges? A minőségi ételek, a normál adagok és a víz víz víz. Azt gondolom, az édesség is belefér, csak nem napi szinten (!), és ha már eszünk,  elég 1 szelet sütemény vagy ha már csokoládé, 1-2 kocka legyen elég !

Persze ki mit szeretne? Testsúly megtartása vagy csökkentése? Izmai szálkásítása vagy erősödni kissé? Először a cél kitalálása, azután a módszereké, nehéz út.

Bár magamat tekintve, hát inkább nem írom le mióta fogyózom és hányféle módszert próbáltam ki, már én is csak hangosan nevetek mindezen.

És a kinek mi válik be? Sokszor keveset enni vagy elég a 3 étkezés? Heti 3 edzés vagy több? Kísérletezgetni kell, már nem hiszem, hogy egy a recept mindenki testére. Saját tapasztalat.

Ha érdekel nekem mi vált be súlyvesztésre, formálódásra, – jelzem, még csak pár hónapja kezdtem, tehát csak az úton haladok, ne várj tőlem bombasztikus fotókat – privátban szívesen leírom, de nehogy csalódj! Nem szedek semmi bogyót, amitől fogyni lehet, és nem kenem le magamat varázskencékkel. És mert azt vallom minden test más és más, a sport mindenképpen az, ami szerepet kell, hogy kapjon az eredmény elérésében. Lehetne ezekről még bővebben írni, de inkább visszatérek a kenyeremhez, amit ugyancsak ritkán fogok enni, de mégsem fehér lisztes változat legalább.

 

Amire szükséged lesz hozzá:

20 dkg csicseriborsó liszt

20 dkg fehér tönkölybúza liszt

1 ek. fehér liszt (ez csak a formázáshoz kell két kelés között)

2.25 dl (fele langyos víz,fele tej)

élesztő (friss fele)

1 kk. nádcukor

1 tk.só

1 ek.olívaolaj

 

Most a tölteléke:

3 ek.tejföl (jó sűrű)

2 közepes lilahagyma

5-8 dkg sajt (én most mozzarellát tettem bele)

2-3 ek.olívaolaj

kakukkfű ág

 

 

A lilahagymákat megpucoltam és vékonyan felszeleteltem, 2-3 kanál olívaolajba tettem párolódni, sóztam, majd kakukkfüvet morzsoltam rá. Félretettem hűlni.

A csicseriborsó lisztet és a tönkölyt elkevertem villával, sót tettem bele. A tejet a langyos vízzel összeöntöttem, belemorzsoltam a fél élesztőt, cukrot és hagytam felfutni.

A liszthez öntöttem az élesztőt, beletettem az olívaolajat és most a géppel dolgoztattam össze. A végén szépen leszedtem az edény oldaláról, – amire kiváló eszköz a szilikonos kis lapátka – hintettem rá a  fehér lisztből, és egy kis helyes gombócot formáltam belőle olívaolajos kézzel. Ekkor még elég lágy volt a tészta. Hagytam 1 órát kelni.

1 óra elteltével újabb gyúrás következett, de csak 1-2 percig, és meghintettem a maradék sima liszttel, újabb finomabb átgyúrás után megint pihenő következett.

Amikor megkelt,  kis tepsinyi sütőpapírra tettem a mini cipót és csak úgy egy kis téglalapot formáltam belőle olívaolajos tenyérrel, úgy 1- 1.5 cm vastag volt ilyenkor a tészta. Megkentem a tejföllel, de nem egészen a szélekig. Ráöntöttem olajostól a lilahagymás finomságot, vékony szeleteket pakoltam a tetejére  a mozzarellából ide-oda,és a sütőpapírral két hosszanti oldalról emelve összezártam a tetejét egymásra hajtva a két oldalt.

 

Összecsipegettem az ujjaimmal felül, és egy kis formába fektettem, (lsd. képen) ezért maradt szép formája, és bár szétnyílt a teteje, semmit sem veszített a szépségéből, max nevezhetjük rusztikusabb kenyérkének.

Bátran töltsétek bármivel, paradicsomos gombával vagy sonkás olívabogyós töltelékkel, tejfölös fokhagymás parajjal, de bármivel tényleg amit csak szerettek és fűszerezzétek! Jó étávgyat!

 

 

 

 

Vöröslencse – a titokzatos

2018 március 1. | Szerző: Mónika Csík-Dakó

  Nagyon elhanyagoltan kerül étlapra nálunk a lencse, de nem tudok rájönni miért. Mesebeli a színe, teljesen belesimul az ízlésvilágomba pedig, és ebben a zord hidegben nincs is jobb egy ilyen testet-lelket átmelegítő ételnél. Na és ahogy megláttam a bolt polcán, úgy éreztem annyira szép, kapnia kell egy esélyt. A színe, mint a lemenő napé egy langyos nyári estén, és szinte percek alatt elkészíthető, szereti a fűszereket, variálható szerintem akár curryvel is, vagy ahogyan én készítettem, babérlevéllel. Jóban van a tejföllel vagy a joghurttal is, és elbír maga mellé egy jó pörköltet vagy csak tükörtojást, de én leginkább magában szeretem. Sokoldalú, ízletes étel.       Amire szükséged lesz hozzá: (min.6 adag)

• 500 g vörös lencse (1 csomag)
• 2 löttyintésnyi olívaolaj  (6 ek.)
• 2 csinos fej hagyma
• 4 szép babérlevél
• kb. 1.5 l víz
• ízlés szerint só, bors (fehér borssal fűszereztem)
• 2 ek. sűrített paradicsom
• 2 tk.mustár (jöhet a pikánsabb is!)
• 5-6 gerezd fokhagyma
• ízlés szerint tejföl, akár joghurt

        Az olívaolajban megpároltam az apróra vágott vöröshagymát, közben rádobtam 2-3 gerezd fokhagymát is, jól elnyomva  a kés lapjával. Amikor már puha volt  a hagyma, rákanalaztam a sűrített paradicsomot és a mustárt is, átforgattam. Kimértem a vizet és szemmértékre a 3/4-ét ráöntöttem. Kevergettem, átforrósítottam, hagytam, hogy a masszák feloldódjanak a vízben. A lencsét alaposan átmostam egy szűrő segítségével és beleöntöttem a hagymás-fűszeres alapba. Beledobtam a maradék fokhagymákat épp csak bemetszve , fűszereztem sóval, borssal és a babérokkal. Ennyi az egész, végtelenül egyszerű és gyors! Kb.20 perc alatt puhára főtt. Amikor olykor láttam, hogy szüksége van folyadékra, mert elfőtt a leve, pótoltam a kimért vízből. Kóstolás alapján dőlt el a puhasága. Nem kevertem bele, csak kis tálkában tálaltam mellé a tejfölt – most azzal ettük. Még pompásabban mutatott  a kék tányérjaimban, és sikere volt, szerintem ezután már nem fogom mellőzni a konyhámból!