Francia krémes – a gaz csábító
2015 január 5. | Szerző: Mónika Csík-Dakó
Az úgy kezdődött, hogy rengeteg tojásfehérje maradt a creme brulée után (később elárulom annak a csodának is az elkészítését ) és elkeveredtem a fb-on a Torták, sütemények házilag oldalra, és rátaláltam erre az egyszerű kis süteményre, amire ha ránéz az ember, máris akarja és vagy elrohan egy közeli cukrászatba, vagy megsüti. Mivel nem akartam kidobni a fehérjéket, az utóbbi mellett voksoltam.
Első lépésként összemelegítettem a mézet, cukrot és vajat és megvártam, hogy kihűljön, és a többi hozzávalóval összegyúrtam, vagyis annyira szerencsés vagyok, hogy a gép elvégezte helyettem. Két labdacsra formáztam és betettem a hűtőbe 1 órára. Miután letelt, két lapot sütöttem belőle (35×25 cm-es tepsiben) de elbírt volna pár centivel nagyobbat is. Mindig beparázok ha lapot kell sütnöm sütikhez, mert a nyújtás nem erősségem. Az a lényeg, hogy lisztezzünk alá és egyenletes vastagságú legyen mindenhol a tésztánk. Kissé meg fog emelkedni, én kb. fél centiméteres vastagságúra nyúúújtottam.
A krémet nagyon egyszerű elkészíteni,mert főzős pudingport írt a recept ( legközelebb házi krémmel fogom készíteni). Ami még meglepett, hogy vízzel javasolták főzni a pudingot, én mindig tejjel késztettem eddig. Szerintem lehetne felesben is. Nos, most maradtam az eredeti receptél , meglepő módon. Felfőztem a pudingot a vízzel, cukorral és még melegen beleforgattam a tojásfehérjékből felvert habot. Könnyű mesés krémmé változik. Szívem szerint csempésztem volna ebbe is egy kis mézet, de későn jutott eszembe és nem szerettem volna, ha emiatt felhígul. Így igazi mézes-krémes lett volna, de mégis más, mint amit mindenki ismer, talán az még grízes is. Úgy gondoltam ‘keretet’ kapott volna volna a mézes tésztával és vált volna kerek egésszé – szerintem. Majd legközelebb.
Tejszínt habbá vertem, nem tettem bele fixálót, csak porcukrot.
Amikor kihűlt a lap,(és ez nem igaz, mert nem bírtam kivárni) rákentem a krémet, szépen formázható, nem folyt szét. A tetejére halmoztam a tejszínt és óvatosan ráhasaltattam a másik mézes lapot. Így aztán a langyos laptól kissé életre kelt a tejszínes réteg és a csokoládé is, de ez nem rontott az élvezeti értékén, mázlista vagyok 🙂
A tetejére tortabevonót javasolt a recept, de mivel nekem nem volt, így kakaóból, porcukorból, étolajból és vajból (vagy margarin) kevés forró víz hozzáadásával krémet kavartam ki. Csakis annyi vizet adagoljunk a szárazanyagokhoz, hogy folyékony krémmé váljanak! Ezt ráöntöttem a lapra és hűtőbe tettem. Pár órával később szeletelhető, mesés süteményt tehettem a családom elé.
Tudjátok ez az a fajta süti, amitől titokban büszkévé válik az ember, mert cukrászatban készítenek hasonlókat. Najóóó, a kis langyos lap malőrtől eltekintve, de hát nem csodaszép? és még finom is!
Amire szükséged lesz hozzá :
Mézes lapokhoz:
– 10 dkg cukor
– 10 dkg vaj
– 1 ek. méz
– 30 dkg liszt
– 1 tojás
– 1 tojás sárgája
– 1 kk.szódabikarbóna
Krém:
– 4 főzős pudingpor
– 1 liter víz
– 10 dkg cukor
a főzött krémbe
– 8 tojásfehérje
– 10 dkg (ehhez 20dkg cukrot írtak eredetileg, de 10-et tettem bele)
Tejszínes réteg:
– 1/2 l tejszín
Csokoládé:
– 5 ek. (Holland) kakaópor
– 7-8 ek. porcukor (átszitálva érdemes)
– 1 ek.étolaj
– 1 ek. vaj (vagy margarin)
– kb. 1-2 del víz (attól függ mennyire krémesre szeretnénk)
Kókuszkocka – avagy utazás vissza, a gyermekkoromba!
2021 március 13. | Szerző: Mónika Csík-Dakó
Ó, a kókuszkocka! Nem, nem fogok itt verset írni, csak egyszerűen nekem ez a forma, ízvilág, a gyerekkoromra emlékeztet. De hogy ki sütötte, hol ettem, azt nem tudnám megmondani. Azt tudom, hogy számomra mindig is akkor lett volna az igazi, ha a csokoládé-piskóta arány pontosan fordítva szerepelne benne.
Már hosszú ideje vágytam az ízére, és a feszültebb napok nyomása egyszerűen odalökött a kókusz elé, tudtam, a fejemet veszi! Ebből nem egyet ettem meg, az az igazság, de erről is én tehetek, leírom lentebb, hogy miért.
Amire szükséged lesz hozzá:
A csokoládé mázhoz:
Először a piskótát készítettem el, a tojásokat a cukorral és a sóval jó habosra vertem, én géppel készítettem. Később a sütőporos lisztet adtam hozzá, azt kíméletesebben, alacsonyabb fokozaton, és csak 2-3 percig kevertem.
Kivajazott-lisztezett formában is kiváló, én sütőpapíros kis zománcos kenyérsütő formába öntöttem, majd 175 fokon, 20-25 percig sütöttem. (addig míg sül, elkészülhet a csoki)
Tűpróbáztam később, meg is ijedtem, hogy túlsütöttem, de még vissza kellett tennem, mert ragadt az egyik résznél. Nna innentől kezdve lestem és percek múlva ki is vettem.
Amíg sült, összekevertem a csokimázhoz szükséges finomságokat, cukrot és kakaóport, majd vizet tettem egy kis márványbevonatú edénybe, és melegíteni kezdtem. Amikor elolvadt a cukor, a feldarabolt teavajat is beletettem és hagytam elolvadni – isteni illata volt -majd picire véve a lángot, hagytam pár percig gyöngyözve főni, hogy a víz elpárologhasson belőle.
A piskótát melegen feldaraboltam,- és itt jön a veszélyes rész-, amit eltoltam, és így annyira meg kell enni, addig, amíg csak bírjuk pocakkal! Viszonylag kisebb, falatnyi méretű kockákra vágtam fel, és már tettem is langyosan a meleg csokiba. Na így aztán felcuppantja magába rendesen, nem sok érintetlen piskóta rész marad, de nálam ez volt a cél!
A kókuszreszelék pedig azért nem az a rikító fehérségű csodaság rajta, mert én száraz serpenyőben gondoltam megpirítom. Micsoda illata volt, egek! De majd érzitek, ki kell próbálnotok!
A piskótatészta darabokat értelemszerűen először csokiba kell mártani, majd a kókuszreszelékbe hempergetni. Minden kókuszos lesz és a villák is, ezt nem lehet tisztán elkészíteni, de meglátjátok, megéri!
Oldal ajánlása emailben
X