Megölellek,, hát eljutottál hozzám !
Főzni, sütni szerintem, csakis szeretettel lehet, szívből, én is így teszem. Rajongással főzök azoknak, akiket szeretek, de főzök, ha boldog vagyok, és akkor is, ha nem. Főzök ha kikapcsolódnék, főzök, ha elterelném a gondolataimat, mert megnyugtat, elrepít egy olyan világba, ahol nyugalom van, és csakis az alkotásé a főszerep. Olyan, mintha írnál egy verset, komponálnál egy dalt. Tele leszel izgalommal, kíváncsisággal, él tőle minden porcikád.
Gyere velem, inspirálódj vagy inspirálj, adjunk 5leteket egymásnak, osszuk meg a titkainkat! Ha pedig kipróbálod valamelyik receptemet, gyere vissza, oszd meg velem, boldoggá teszel.
Blogkövetés
Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.
Kókuszkocka – avagy utazás vissza, a gyermekkoromba!
2021 március 13. | Szerző: Mónika Csík-Dakó
Ó, a kókuszkocka! Nem, nem fogok itt verset írni, csak egyszerűen nekem ez a forma, ízvilág, a gyerekkoromra emlékeztet. De hogy ki sütötte, hol ettem, azt nem tudnám megmondani. Azt tudom, hogy számomra mindig is akkor lett volna az igazi, ha a csokoládé-piskóta arány pontosan fordítva szerepelne benne.
Már hosszú ideje vágytam az ízére, és a feszültebb napok nyomása egyszerűen odalökött a kókusz elé, tudtam, a fejemet veszi! Ebből nem egyet ettem meg, az az igazság, de erről is én tehetek, leírom lentebb, hogy miért.
Amire szükséged lesz hozzá:
A csokoládé mázhoz:
Először a piskótát készítettem el, a tojásokat a cukorral és a sóval jó habosra vertem, én géppel készítettem. Később a sütőporos lisztet adtam hozzá, azt kíméletesebben, alacsonyabb fokozaton, és csak 2-3 percig kevertem.
Kivajazott-lisztezett formában is kiváló, én sütőpapíros kis zománcos kenyérsütő formába öntöttem, majd 175 fokon, 20-25 percig sütöttem. (addig míg sül, elkészülhet a csoki)
Tűpróbáztam később, meg is ijedtem, hogy túlsütöttem, de még vissza kellett tennem, mert ragadt az egyik résznél. Nna innentől kezdve lestem és percek múlva ki is vettem.
Amíg sült, összekevertem a csokimázhoz szükséges finomságokat, cukrot és kakaóport, majd vizet tettem egy kis márványbevonatú edénybe, és melegíteni kezdtem. Amikor elolvadt a cukor, a feldarabolt teavajat is beletettem és hagytam elolvadni – isteni illata volt -majd picire véve a lángot, hagytam pár percig gyöngyözve főni, hogy a víz elpárologhasson belőle.
A piskótát melegen feldaraboltam,- és itt jön a veszélyes rész-, amit eltoltam, és így annyira meg kell enni, addig, amíg csak bírjuk pocakkal! Viszonylag kisebb, falatnyi méretű kockákra vágtam fel, és már tettem is langyosan a meleg csokiba. Na így aztán felcuppantja magába rendesen, nem sok érintetlen piskóta rész marad, de nálam ez volt a cél!
A kókuszreszelék pedig azért nem az a rikító fehérségű csodaság rajta, mert én száraz serpenyőben gondoltam megpirítom. Micsoda illata volt, egek! De majd érzitek, ki kell próbálnotok!
A piskótatészta darabokat értelemszerűen először csokiba kell mártani, majd a kókuszreszelékbe hempergetni. Minden kókuszos lesz és a villák is, ezt nem lehet tisztán elkészíteni, de meglátjátok, megéri!
Oldal ajánlása emailben
X