Sült paprika
2013 szeptember 25. | Szerző: Mónika Csík-Dakó
pirított rozskenyéren
Nyáron Görögországban jártunk, és már akkor elgondolkoztam azon, hogy kellene egyszer sült paprikát készíteni. Szinte láttam, ahogyan a piros kápiák olívaolajban úszkálnak és mint apró halak a tengerben, körülöttük oregánó levelek suhannak sejtelmesen.
Mindig csak a boltokban nézegettem az üvegekbe pakolt paprikákat, amelyeket borsos áron árulnak több helyen is, de nem adtam meg érte azt az árat, hanem most, na mooost, nekifogtam !
Az egészséges kápia paprikákat a meggyújtott gáztűzhelyre helyeztem, és hagytam ott szurtyogni, duzzadni. Némelyik ijesztően felpuffadt, – elképzeltem ahogyan szétdurran és teleköpi a konyhámat,- DE! hagytam és hagyni kell!!! Amikor fekete – nem tévedés, jól olvasod! – fekete lesz a paprika külső része, akkor le kell venni egy fogóval, vagy a csumájánál fogva, beletenni egy edénybe és lefedni, hagy duzzogja ki magát.
Ott is felejtheted és amikor lesz kedved, visszatérsz, leszeded az edény tetejét, – ahonnan finom illatú gőz száll fel – és szépen – én deszkára fektettem – le kell kapargatni a fekete héját.
Amikor mindegyikükkel végeztem, akkor olívaolajba hasaltattam a szép kápia palástokat, és hol fokhagymát dobtam rá, hol megszórtam szurokfűvel.
Az olívaolajat voltam olyan szerencsés, hogy Görögországból hozhattam egyenesen, de higyjétek el, itthon is kapni jó minőségű olajat, csak mindig az extra szűzet válasszátok, még ha drágább is, mint társai.
Finoman átforgattam a palástokat, hogy mindenhol érje őket az ízek kavalkádja.
Akkor gondoltam egyet, emlékeztem, hogy a kamrában van még egy üveg Kalamata feketebogyó masszám, na abból is tettem bele egy púpos kávéskanállal. (elhagyható)
Akármilyen nehéz is volt megválni tőle, betettem lefedve a hűtőbe, hagy lépjenek szerelembe egymással az ízek. Bírjátok ki!! Ha csak pár órára, hát annyira.
fel a nyílt lángra velük
le-, és kikaparás
olajba fektetés
és amikből elővarázsolhatod:
– 5-6 kápia parika
– fokhagyma ízlés szerint
– 1-2 dl extra szűz olívaolaj
– feketebogyó őrlemény (elhagyható)
– oregánó
Kagyló közé rejtett rák
2013 október 28. | Szerző: Mónika Csík-Dakó
Olykor az ember vágyakozik egyik évszakból a másikba, vissza. Nyáron szidjuk a hőséget, vágyunk az őszre, télre, hűvösebbre, ősszel, az ajándék napsütés a nyárra emlékeztet…és vágyódunk. Így történt ez velem is.
Eszembe is jutottak a nyár ízei, a tenger illata, ezt követően, hogy a mélyhűtőben alvó garnélák biztosan várják, hogy életet leheljek beléjük. Ha már Halloween van.
Olajat és vajat hevítettem, belepréseltem a fokhagymákat, reszeltem bele egy kis szerecsendiót, kurkumát szórtam bele, sót, borsot, koriandert…….a rákon utómunkálatokat végeztem (fagyasztottan vettem, maradék páncélt, emésztőcsatornákat távolítottam el) és beledobtam a fűszeres zsiradékba. Amikor mindkét oldala fehérebbé változott, akkor meghintettem egy lapos evőkanálnyi rozsliszttel, és 1-2 perc pirítás után meglocsoltam a tejszínnel, préseltem bele egy fokhagymát, petrezselymet, egy nagy evőkanál mascarponéval krémesebbé tettem és már emeltem is le a tűzhelyről a serpenyőt.
Közben a felforrt vízben a közepes méretű kagylótésztát(a csomag 3/4 részét) kifőztem, – ügyeljünk arra, hogy ne főjön nagyon puhára, tartsa meg szép alakját !
Csak közvetlenül a tálalás előtt hagytam őket összesimulni, a tésztát és a mártást. Meghintettem friss petrezselyemmel.
Szükséges hozzávalók:
– 10-15 dkg garnéla (tisztított)
– 1 1/2 dl tejszín
– 1 púpos ek. mascarpone (v.sűrű tejföl)
– só, bors, szerecsendió, koriander,kurkuma, petrezselyem,
– 3 gerezd fokhagyma
– durum kagylótészta
Oldal ajánlása emailben
X