Megölellek,, hát eljutottál hozzám !
Főzni, sütni szerintem, csakis szeretettel lehet, szívből, én is így teszem. Rajongással főzök azoknak, akiket szeretek, de főzök, ha boldog vagyok, és akkor is, ha nem. Főzök ha kikapcsolódnék, főzök, ha elterelném a gondolataimat, mert megnyugtat, elrepít egy olyan világba, ahol nyugalom van, és csakis az alkotásé a főszerep. Olyan, mintha írnál egy verset, komponálnál egy dalt. Tele leszel izgalommal, kíváncsisággal, él tőle minden porcikád.
Gyere velem, inspirálódj vagy inspirálj, adjunk 5leteket egymásnak, osszuk meg a titkainkat! Ha pedig kipróbálod valamelyik receptemet, gyere vissza, oszd meg velem, boldoggá teszel.
Blogkövetés
Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.
Derelye, – a nagymama feladata
2014 február 25. | Szerző: Mónika Csík-Dakó
a derelye
Bevallom ez az a finomság, amit úgy egy évben kétszer vagyok hajlandó elkészíteni…de lehet, hogy egyszer sem. Nem nagyon volt tapasztalatom, de szerettem voltam kipróbálni és elsősorban meglepni a férjemet vele. A tésztája könnyű lett, finom, volt ami kiszakadt és elúszott belőle a töltelék, de meghempergetve egy kis morzsában, lekvárral az is finom volt.
Mindig izgatott egy tésztanyújtó gép, hogyan lehet azzal, miket varázsolni, így elkértem anyukámtól, – a szekrénye tetejéről állandóan leskelődő szerkezetet – és nekifogtam. Hát először küzdelem volt, de bele lehet jönni. Próbáltam egyforma hosszú tésztasávokat gyártani. Lekvárt halmoztam rá 3-4 centinként, ujjammal vizeztem, ráfektettem a következő vékony lapot, lenyomkodtam, egy csészével szaggattam, mert ragaszkodtam a kerek formához, a végén villával formáztam. Úgy 45 perc elteltével ment, mint a karikacsapás. Jó móka volt, de legalább 3 órámba telt, amit sajnos nem mindig tolerált a kis 2 évesem, így ő is segített tekerni a tésztanyújtót, vagy ellopni a leeső tésztát…sajnos meg is ette olykor.
Én 50 dkg lisztből készítettem, ez egy 4 -5 tagú családnak elég. Biztosan nem készítenék vendégeknek, és ezen most nagyon nevetek. Soha soha, ezt készítse mindenki magának !!
A liszt fele rozsliszt volt, a lekvár sajátom, és nekem nem volt egészen kemény a lekvárom, de nem is a nagyon folyós típusú.
A lisztből, tojásokból, sóból kevés vízzel egy keményebb tésztát gyúrtam, két részre osztva hagytam pihenni úgy 20 percet is.
Pirítottam zsemlemorzsát, majd a kifőtt derelyéket ebbe hempergettem és pakoltam is át egy másik tálra, hogy ne törjenek össze. Porcukorral, lekvárral tálaltam, ha már eszünk, együk rendesen, édesen, krémesen…
Amire szükség van hozzá:
– 50 dkg liszt fele fehér, fele rozs )
– 3 tojás
– csipet só
-zsemlemorzsa
– olaj
– szilvalekvár
– porcukor
a derelye tálalva
Oldal ajánlása emailben
X