Vadas mártás sült zsemlegombóccal, szűzzel- ahogyan vágytam rá

2017 július 3. | Szerző: Mónika Csík-Dakó

  A  szűzpecsenyét lehártyáztam, ujjnyi vastag szeletekre vágtam, majd megszórtam a fűszerekkel, amiket én mozsárban zúztam össze. A húst betettem pihenni a hűtőbe, de korábban is előkészíthetjük, akár 1 nappal az étel elkészítése előtt, hogy jól összeérjenek az ízek. Majd fogjuk a hagymát és égessük szénné,  kint parolázzunk a tornácon a kávénkkal, de ez el is hagyható. 🙂 Utána fogjunk egy teflont és pároljunk benne újra hagymát, amire már figyelünk. A megmosott, feldarabolt zöldségeket, kicsit pihentessük a hagymán, kevergessük közepes lángon. Felöntöttem vízzel, amennyi ellepi, és az összemorzsolt fűszereket is tegyük bele, főzzük puhára szép lassan. Ha megfőttek, botmixerrel pépesítsük és tegyük bele a tejfölt, mustárt, citromlevet és tárkonyt. Kóstoljuk meg!! Pótoljuk szájunk íze szerint akár tejföllel, fűszerrel, ami nekünk hiányzik belőle. Nekem például túl zeller-domináns íze volt, ami bántott, így főztem egy sárgarépát és beleturmixoltam. (túl nagy zellert tettem bele, az alul megadott hozzávalóknál azért írtam 2 db répát) Nekifogtam a zsemlegombócoknak. A széttépkedett zsemlét a tejjel meglocsoltam, és a tojásokat felverve ráöntöttem. Apróra vágott hagymával, petrezselyemmel ízesítettem, maroknyi majorannával, pépesre zúzott fokhagymával. Annyi zsemlemorzsát adtam hozzá, hogy azért lágy maradjon a tészta, de szépen összeálljon. A muffin sütőformát kivajaztam és meghintettem zsemlemorzsával. Ebbe kanalaztam bele a masszából. 180 fokon sütöttem. Amikor ropogósra sült, akkor vettem ki a sütőből.   Amíg sült a zsemlegombóc, addig meggrilleztem a kis hússzeleteket, előtte szépen bekentem olívaolajjal vékonyan. Gyönyörű csíkos kabátot kaptak a grillezőtől. (Ikeában kapható lecsatolható nyeles típusú, sütőbe is tehető így ) Egy hatalmas tálon körberendezgettem a forró sült zsemlegombócokat, a közepére öntöttem a mártást és ráhalmoztam a guszta kis szűz szeleteket. Rozmaringgal díszítettem.       Amire szükséged lesz hozzá:

• 2 db szűzpecsenye
• kakukkfű
• rozmaring
• tárkony

Mártáshoz:

• 3 gyökér
• 1 zeller
• 2 répa
• 1 hagyma
• 4 babérlevél
• pár szem borókabogyó
• koriander
• 6 ek.tejföl
• 1 citrom
• 1-2 ek.mustár

Zsemlegombóchoz:

• 3 zsemle széttépkedve
• 1 nagy marék petrezselyem apróra vágva
• 2 dl tej
• kb. 10 dkg zsemlemorzsa
• fokhagyma
• fél  vöröshagyma (2 ek.)
• 2 ek. majoranna kisebb hagyma
• 2 tojás

   

Tonhalas-avokádós saláta – avagy éjjeli dorbézoláshoz jól jön egy kis sós finomság

2017 július 3. | Szerző: Mónika Csík-Dakó

Történt ugyanis, hogy drága barátainkat invitáltuk egy kis lazításra és ünneplésre, mert a Nagyfiam leérettségizett, nem is akármilyen eredménnyel! Gondoltam, ne akkor álljunk neki szendvicset vagy bármit összedobni, amikor kissé belassul a rendszer, gyorsan összedobtam egy tipikus könnyű, nyári salátát, – ami lehetne akár a bruschetta testvére is – erről majd később mesélek. Végtelenül egyszerű, mindent kicsire összevágunk, tálba halmozzuk, ráfacsarunk egy fél citromot, – ami lehet zöld is, – pár evőkanál olívaolajat löttyintünk rá, sózzuk, akár borsozzuk – amit én elfelejtettem, – és frissen pirított kenyérrel tálaljuk nagyon gyorsan az éhes csapatnak. A fotó most távolról sem sikerült minőséginek, mert éjjel készítettem.   Amire szükséged lesz hozzá:

• 1 nagy zöld uborka
•  1 érett avokádó
• 1 nagy fej lilahagyma
• sós lében  érlelt tonhal (konzervből készítettem)
• csokor petrezselyem (korianderrel is kiváló)
•  fél citrom leve (zöld is lehet)
• 3-4 ek.olívaolaj

Brokkolikrémleves mini tortellinivel – avagy hogyan tegyük kívánatossá gyermekeink számára a brokkolit?

2015 március 4. | Szerző: Mónika Csík-Dakó

 

Maradnék még azon a vonalon, hogy igenis maradjunk csinosak, vagy törekedjünk legalább arra, hogy mire eljön a várva várt tavasz és mindenfelé színek és virágillatok kavalkádját érezni-látni,  mi is kívánatosak  legyünk, hiszen lekerülnek a kabátok, lengébbé válnak a ruhák, és büszkén, ragyogóan vonulhassunk végig az utcán.

Ezért is gondoltam, hogy a brokkoliból varázsolok egyelőre kívánatost. Ettem már rakottan és rántva is, de levesként még nem igazán. Feltettem főzni sós vízben egy egész fej brokkolit, – épp csak ellepje – és amikor a szára is puhává varázsolódott ( ne főzzük szét!), akkor kiszedtem a felét tányérra, – amiből más fog készülni – a többit pedig hagytam úszkálni, őröltem rá szerecsendiót, tettem bele tejfölt, és botmixerrel turmixoltam, amíg csak pár kisebb darab maradt benne.

Találtam a kamrában régóta ott csücsülő szomorkodó száraz mini sajtos tortellinit. Vettem egyszer régebben, hogy na majd jó lesz levesbetétnek, de tessék, most jött el az ideje! Jó sokáig főtt, 20 percig is, mire a belseje is puha lett. Nem vagyok híve a tartósítószeres dolgoknak, ritkán, nagyon-nagyon ritkán használok ilyesmit. Gyermekcsalogatónak viszont nagyon bevált 1 tészta és vele lé, hipp-hopp el is fogyott a leves a tányérkából.

Petrezselyemmel tálaltam a levest.

 

Amire szükség lesz:

– 1 fej brokkoli (felét használtam fel a leveshez)

– 2 ek.tejföl

– őrölt szerecsendió ízlés szerint

– só

– tésztabetét, én sajtos mini tortellinit használtam

– pár szál petrezselyem apróra vágva

 

Ricottás gnocchi – ne legyünk puhányak !

2015 január 30. | Szerző: Mónika Csík-Dakó

 

Rájöttem, hogy a gnocchi is egy túlmisztifikált valami, vagy csak nekem?! A lényeg, hogy aznap nem voltam túl jól, de inkább rosszul, viszont az asztalra akkor is ételt kell tenni. Ez is egy olyan recept, amire régóta áhítoztam, és kivételesen többedmagammal. A bevásárlós osztagnak leadtam a listát, elmentek, meglőtték, hazahozták, én meg megfőztem és megettük.

Összegyúrtam a  tésztát és előre pánikrohamaim voltak a kiszaggatását illetően, akkor még nem tudtam,hogy nem az a buktatója. Hagytam pihenni a tésztát  1 órát, azután játszottam vele, kígyókat hengergettem, de most annyira durcás voltam a  világra, mert nem éreztem jól magamat, hogy magányosan nyújtottam ,nem hívtam segítséget. A kígyókat harmad ujjnyi darabokra vágtam és villával kicsit megnyomkodtam,hogy mintája legyen. Később ezek semmivé váltak, kifőzés után. Az első adag kifőzésekor rájöttem, több lisztet is tehettem volna bele bátran,mert túl puhának bizonyult, így érzékeny volt, (van is egy ilyen barátnőm, Puha is, érzékeny is…) szóval a maradék tésztába még gyúrtam bele lisztet. Arra kell ügyelni, hogy ne kőkemény tésztánk legyen, de ne is puha. Biztosan egyértelműbb annak, aki mondjuk készített már nudlit. Érdekessége ennek a tésztának, hogy ha túrja az ember a netet, látja majd, hogy van aki krumpliból, van aki sütőtökkel ( ezt biztosan ki fogom próbálni) és van aki ricottából készíti. Mint az enyém.

A mártás lehet hozzá fűszeres -paradicsomos, vagy bármilyen, amit kedvelünk, én az alábbira vágytam. Olívaolajon fagyasztott spenótot olvasztottam kis lángon, reszeltem rá szerecsendiót, borsot őröltem rá, sóztam és belepréseltem egy duci fokhagymát. Szeretem, ha az íze jelen van, de nem bánt  a továbbiakban. Amikor felolvadt a spenót (nem pépesített, hanem leveles!) akkor beleöntöttem a tejszínt, kóstoltam pár perc után, megajándékoztam még fűszerekkel az előzőekből és hagytam kis lángon gyöngyözni úgy 10 percig. A leszűrt gnocchit rögtön a mártásba szedtem. Mire tálaltam még sűrűbb lett, imádom, ha a szósz rengeteg hozzá. Meghinthetjük még parmezánnal, hogy teljesen megőrüljünk tőle.

 

 

amire szükség van hozzá :

Gnoccihoz (4 személyre) :

– 50 dkg ricotta

– 25 dkg liszt

– 15 dkg  parmezán

– 25 dkg liszt

– só

 

Mártáshoz:

-20 dkg dkg (leveles)  fagyasztott spenót

– 1 gerezd fokhagyma

– 1 kk őrölt szerecsendió

– só

– bors

– 5 dl tejszín

– parmezán a tálaláshoz

 

Hazaváró pite – pulcsi helyett melegít

2014 november 6. | Szerző: Mónika Csík-Dakó

Ez egy roppant gyors pite, ezért is kedvelem és mindig kedvemre variálom, mert jó kis alap, amire bármit pakolászhatunk, akár magokat, gyümölcsöket és ne sajnáljuk ! Olykor a legvégén megszórom barna cukorral, imádom, ahogyan ropogóssá varázsolja az én egyszerű kis sütimet. 1 hete szerettem volna megsütni, akkor még Ivó faluban pihentünk, így a kemence nagyon csábító volt, de elmaradt a sütemény sütése, persze azért pizzát sütöttem benne. Így az alapanyagok megmaradtak, bővültek is, gondoltam örülnek kicsik és nagyok, ha megjönnek a suliból, munkahelyről. Anyukámtól kaptam réégesrégen, kezdő háziasszonyként a receptet, aztán előbújt belőlem a ‘többet akarok’ és újra meg újra átvariáltam, ma így :

 

 

 

Tojások sárgáját kikevertem a cukorral, beleöntöttem egy nagy doboz kefírt (330 g )  és a továbbiakban ezzel az elmosott kefíres dobozzal mértem a hozzávalókat. 2 nem púpos doboznyi lisztet öntöttem bele (én most használtam kukoricalisztet, fehér és rozslisztet is) , erre öntöttem a sütőport, olajat és a likőrt és 2 evőkanálnyi sütőtök pürét. Alaposan kidolgoztam, én most géppel, de kézi habverővel sem megerőltető, jelenleg győzött, hogy időt takarítsak meg és hát bevallom élvezem, hogy elkényeztet a robotgépem ! Amikor szép sima lett a massza, akkor a felvert tojásfehérje hab felét könnyed, gyors mozdulatokkal beleforgattam, a másik felét pedig, mintha újszülöttet fürdetnék, lassan, óvatosan, nehogy összetörjön.  Egy üveg lecsepegtetett meggyet pakolásztam rá és az Erdélyből hozott darabos áfonyalekvárból kanalaztam bele ide-oda kicsi halmokat. A tetejét lila dióval hintettem meg.

Kerámia tepsiben sütöttem, így nem tettem alá sütőpapírt. 180 fokon nálam 20-25 perc alatt megsült, érdemes a tűpróbára hagyatkozni és a látásunkra 🙂 amikor megsült, mesebeli hóval hintettem meg. Na jóóó, porcukorral!

 

 

Amire szükséged lesz hozzá:

– 3 db tojás (fehérje habnak felverve, végén hozzáadva)

– 3 evőkanál cukor (most barnát használtam)

– 1 doboz kefír (330 g)

– 2 kefíres doboz liszt (bármilyen megfelelő)

– harmad doboznyi olaj

– 1 evőkanál vaníliakivonat vagy mandula likőr (jelenleg az utóbbit használtam)

– 2 púpos ek. sütőtök püré

– 1 csomag sütőpor

– 1 üveg magozott meggy

– áfonya ízlés szerint (lehet lekvár vagy friss gyümölcs is)